Kinek a pap, kinek a papné... „Nekem speciel a Tóth Gizi" – énekelte annak idején Geszti Péter nagy sikerű slágerében. Mert hát mindenkinek megvan a maga ideálja... Ideális férfi. Létezik-e egyáltalán a valóságban? Vagy több férfiból kéne összegyúrni őket? Sokan azért nem találják meg az „igazit" mert elvárásaik irreálisak. Egy rózsaszín világban élnek, s nem veszik észre, hogy ennek semmi köze a valósághoz.

Ki az ideális férfi? Hol találhatjuk meg?

Igazság szerint rátaláltunk a válaszra, amely furcsán hangzik majd: elsősorban nem az ideális férfit, hanem önmagunkat kell megtalálnunk. És jól megismernünk. Mindamellett tudnunk kell, hogy a párkapcsolat nem a heves csókok és a vad szex jegyében zajlik majd. Lesznek pillanatok, amikor nem számíthatunk a másikra. Épp ezért az ideális kapcsolat önálló, felnőtt gondolkodást feltételez. Csak ezután következik a másik alappilér: a tolerancia.

Párunk nem illatos virágszál, nem is dúsgazdag herceg fehér Cadillac-kel, még csak nem is észkombájn. Előfordulhat, hogy poéngyárosnak sem mondható, sőt becézgetni sem becézget minket gyöngéd szavakkal. De ha szeret minket, és ha a nehézségek során számíthatunk rá – nézzük el ezt neki. Felejtsük el a romantikus filmek ábrándos üzenetét, és szálljunk le a földre: szeressük párunkat olyannak, amilyen. Ne feledjük, mi sem vagyunk tökéletesek. És ne feledjük: a szeretet tanulható, fejleszthető. Mi több, áldozatokkal járó feladat...

Egy vicc szerint az ideális férfi okos és szellemes, elő tudja teremteni a pénzt, jóképű, az ágyban is tudja, mi a dolga. Csak az a probléma, hogy ennek a négy embernek soha nem szabad találkoznia. Nem áll messze a valóságtól, hisz nagyon ritkán akad olyan ember, aki (csaknem) minden szempontból megfelel az elvárásainknak. Életünket négyféle motiváció – a szexualitás, a dicsőség, a hatalom és a pénz – mozgatja. Ezek fontossági sorrendje éppúgy változik, mint az igényeink. Húszévesen még a szexualitás, a szórakozás áll az első helyen, később már más lesz a fontos. Erre számítani kell.

Miért olyan nehéz választani?

Például azért is, mert tudjuk, hogy ha egyet kiválasztunk, azzal egy másikat visszautasítunk. Moreno, a pszichodráma kifejlesztője arra hívja fel a figyelmet: a gyerekeknek meg kellene tanítanunk, hogyan tudjanak igényesen választani. Az is fontos, hogy el tudják majd mondani, mi alapján választottak. Ha a gyerek valamit nagyon akar vagy nem akar, magyaráztassuk el vele a miérteket. És ha jók az indokai, hagyjuk, hogy válasszon. Így könnyebb dolga lesz felnőttként. Az is fontos, hogy az ember valamennyire ismerje önmagát. Nagyon rossz, ha a partner „mankóként" szolgál. Az ember eleve szeret kapcsolatban élni, de először saját magát kell megvalósítania. És e mellé kell partnert találnia, nem e helyett.

Ki mondható ideális partnernek?

Az, aki megérti a párját, és el tudja őt fogadni (megjelenését, intellektusát, érzelemeit) olyannak, amilyen. Társa tud lenni, kiegészíti és segíti őt. Nem úgy lép bele a kapcsolatba, hogy majd én „átkalapálom" olyannak, amilyennek szeretném. Az igazi társ nem akarja párját gúzsba kötni, tiszteletben tartja a társa szabadságigényét, önállóságát. Aki mindenben mellette áll, de nem fojtja meg a szeretetével, nem telepszik rá. Tisztában van azzal, hogy tökéletes férfi nem létezik. Úgy gondolja, hogy akit kiválasztott, az volt számára az optimális, a legjobb. Ha el tudják egymást fogadni, harmonikus partnerkapcsolatban élhetnek.

Milyen az ideális párkapcsolat?

Tapasztalataim szerint akkor beszélhetünk ideális párkapcsolatról, ha hasonló személyiségek találnak egymásra. Két olyan ember, aki érett, felnőtt személyiség, megegyezik az értékrendjük, az érdeklődési körük. Akik elfogadják, ismerik és tisztelik önmagukat és egymást, és elég teret adnak egymásnak. Szerintem a következő idézet mindent kifejez: „Álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túl közel: mert a templom oszlopai távol állnak egymástól, és a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik."

Az ellentétek nem vonzzák egymást?

Dehogynem. Érvényes – de csak rövid távon! Az extrém viszonyokban a párok először azt csodálják egymásban, hogy mennyire különböznek. Ez hatalmas vonzerővel bír, nagy szerelmek születhetnek az ellentétek között.

Egy kapcsolat buktatói

Az elején mindig hevesebbek az érzelmek, többet tolerálunk. Amikor az érzelmek lecsendesednek, az ember reálisabban lát. Vagy felborul az ellensúly, vagy dominánsabb lesz az egyik – vagy kiábrándulnak egymásból, belátják, hogy rosszul választottak. Manapság könnyen felbomlanak a partnerkapcsolatok. Szerintem ez nagyrészt a rohanó életmódnak köszönhető. Nem adunk elég időt sem egymásnak, sem önmagunknak a félreértések tisztázására.

Zárszóként: az én ideális férfim

Aki mindenben mellettem áll, de nem fojt meg a szeretetével, nem telepszik rám, hanem tiszteletben tartja a szabadságigényemet, önállóságomat. Aki el tud fogadni olyannak, amilyen vagyok mint külsőleg, mint belsőleg. Ismét csak egy idézettel tudnám kifejezni: „Szeressétek egymást, de szeretetből ne legyen kötelék, legyen inkább hullámzó tenger lelketek partjai között."

Zsolt

Képforrás: freepik.com