Mi tagadás, a Bálint-nap rövid időn belül belopta magát az emberek szívébe. Persze vannak, akik csak legyintenek, mások az üzletet látják benne.
Azért legyünk őszinték, ha mégis ezen a napon kapunk egy kedves gesztust, apró figyelmességet attól az embertől, aki nekünk fontos, vagy fontos lehetne, bizonyára kissé elgyengülünk, mert ez szívet-lelket melengető érzés. Bálint-napon nemcsak a szerelmespárok, hanem a reménykedő szerelmes is, akinek eddig nem volt mersze lépni, tudathatja kiszemeltjével érzéseit, gondolatait. Csak óvatosan! Hiszen attól válik számunkra február 14-e a szerelem napjává, ha szívhez szóló meglepetéssel kedveskedünk választottunknak. Ami lehet egy kedves telefonos üzenet, pár szerelmes mondat egy cetlin vagy a zsebébe rejtett szív alakú süti, amit mi magunk készítünk, és még sorolhatnám a jobbnál jobb ötleteket, amelyeket nem lehet pénzért megvenni, ahogy a szerelmet és a szeretetet sem.
De vajon miért éppen Bálint-nap a szerelemünnep? Kinek köszönhetjük, és milyen szokások kapcsolódnak hozzá szerte a világon?
Szent Bálint (Valentin), Terni püspöke a III. században élt Itáliában. A püspök arról vált ismertté, hogy segítséget nyújtott magányos embereknek és tanácsokkal látta el a fiatalokat. II. Claudius császár keresztény hite miatt a püspököt börtönbe záratta. A börtönben utolsó jótettként imájával a börtönőr vak lányának visszaadta a szeme világát. De még a kivégzése előtt, február 14-én, levelet küldött ennek a lánynak azzal az aláírással, hogy „A te Valentinod". Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.
A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással. Köztük a katonákat is, akiknek az akkori császári parancs értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házasokat megajándékozta kertje virágaival.
A történet egyértelműen egy szimpatikus, romantikus figurát ábrázol, a szeretetet, a kedvességet hangsúlyozza, azt a hősi és romantikus szellemet, amit a legenda alakja megtestesített.
A Római birodalomban egyébként február 15-én a Lupercalla ünnepével tisztelegtek Lupercus és Faurus istenségek előtt. Ez az ókori ünnep szintén a szerelemhez, a párválasztáshoz kapcsolódott. Szokás volt, hogy a Luperci nevű papi testület papjai a városban élő fiatalok nevét papírlapokra írták, egy edénybe tették, majd sorsolással párokat alkottak belőlük. Az így kiválasztott lányok és fiúk gyakran estek szerelembe egymással és kötötték össze életüket, legalábbis a fennmaradt írások szerint. Azok a lányok, akik már párra találtak, sorban egymás mellé ültek, és várták a papok áldását, ugyanis a nőket megérintették egy februanak elnevezett, kecskebőrből készült övvel, utána megáldották őket, hogy termékenyek legyenek, és szerencsés szülés várjon rájuk. Mivel a Valentin-napi ünnep több pogány elemet is magába foglal, ám jellegében a másnapi ceremóniához kötődött, Gelasiaus pápa 500 körül február 15-éről áttette a Lupercaliát 14-ére.
Vedd észre, hogy szeretlek!
Idővel a római szokások más országokban is elterjedtek és február 14.-ét a szerelmesek napjává nyilvánították. Az 1700-as évek elején Valentin-verseskötetek jelentek meg, 1780-ban pedig napvilágot láttak az első Bálint-napi üdvözlőlapok is, amik kimondottan erre a napra készültek és a kedves szavak alá csak annyit írtak: „A te Valentinod".
Ez a kedves gesztus még ma is része a szerelmesek napjának szerte világon. Annyit azonban érdemes tudni, hogy a Valentin-napi üdvözlőlapok küldözgetése Ester Howland kezdeményezésére indult el Amerikából, ahol talán a mai napig a legnagyobb a hagyománya. Lényege, hogy a reménykedő szerelmes nem fedi fel kilétét, csak névtelenül tudatja választottjával, hogy valakinek nagyon fontos. De ezen kívül vannak más szokások is, melyek egyes nemzetek sajátjai. Mint pl. Nagy-Britanniában, ahol Bálint napján a férfiak fából készült kanalak nyelébe szívet, kulcsot és más hasonló szerelmes szimbólumokat faragnak, azt üzenve, hogy a megajándékozott hölgynek: „Megtaláltad a kulcsot a szívemhez."
Egyes ázsiai országokban az a szokás, hogy a hajadonok különleges ruhadarabokat kapnak a férfitól, és ha a lány elfogadja, azt jelenti, hogy boldogan összeköti az életét a férfival. Olaszországban viszont ezen a napon a hajadonok az égboltot kémlelik, mivel a hagyományok szerint kiderülhet, hogy a lány kihez megy férjhez. Ugyanis, ha poszátát lát, akkor párja szegény lesz, kapcsolatuk azonban boldognak ígérkezik. Ha pedig tengelice repül az égen, akkor szíve választottja egy nagyon gazdag férfi lesz.
Az angolszász vidékeken az a szokás él a mai napig, amit angolul „To wear your heart on your sleeve" elnevezéssel illetnek. A szerelmesek napján a férfiak egy kis papír cetlire írják a kiszemelt nők nevét vagy becenevét és az ingujjukba tűzik, ezáltal a hölgy bizonyosságot szerezhet arról, hogy a férfi szándékai komolyak, egyúttal reménykedik a viszonzásban és a világ előtt vállalja érzéseit.
Zsolt
Képek: freepik.com
