A Javelin nyitódala, a Goodbye Evergreen egy meglehetősen lágyan nyitó indie pop darab, egészen egy percig, aztán olyan monumentálissá és nyugtalanítóvá kerekedik, mintha épp becsapódott volna mellettünk a címben jelzett páncéltörő rakéta.

Sufjan Stevensre időről időre jellemző a kettősség, ami abból adódik, hogy a legtragikusabb lelki folyamatokat is képes egy léleksimogató dalban tálalni, és albumról albumra egyfajta adventi naptárként nyitogat magán újabb kiskapukat, melyen keresztül belé látunk. Ismerősek a dalok, melyeket a Javelinen hallunk, Stevens képes sallangok nélkül tálalni azt, amit eddig hallottunk tőle, úgy, hogy közben nem önismétlésként tekintünk rá, hanem belesüppedünk a groteszk módon szép szerzeményekbe, a maguk mélységeivel és magasságaival. A Javelin többször is elvisz a katarzisig, amikor azt se tudjuk, hova nyúljunk zsepiért vagy pokrócért a lúdbőr miatt. Bravó!

SUFJAN STEVENS

Javelin

♥♥♥♥♥

Új dalok: Will Anybody Ever Love Me?, Goodbye Evergreeen,

Korábbi dalok: Mystery of Love, The Only Thing, Visions Of Gideon, Chicago, Should Have Known Better, Death With Dignity, To Be Alone With You.

Hallgasd meg:

Tibor