Van helyük a párkapcsolatban a titkoknak, az elhallgatott kisebb-nagyobb dolgoknak? Mindent el kell mondani a másiknak, vagy sem? Van ezeknek bármilyen hatásuk a párkapcsolatunkra nézve? Ezek nagyon érdekes kérdések, és érdemes jobban elgondolkodni rajtuk.
Mindenki más-más családból érkezik: mások a szokások, más a dinamika, mások a hagyományok. Természetes hát, hogy a titkokkal, titkolózással kapcsolatban is különböző vélemények, álláspontok születnek meg bennünk. A legideálisabb az lenne, ha az ismerkedés időszakában tudnánk erről is beszélni, kinek mi a természetes, mit gondol egy-egy feltételezett helyzetről. Ha megismerjük egymás szemléletét, nagyobb esélyünk van a későbbiekben elkerülni a vitákat. Mire gondolok? Ha az én családomban az volt a szokás, hogy az apróbbnak tartott dolgokat – mint egy régi baráttall való beszélgetés – nem említjük, mert nem fontos, akkor talán én is természetesnek tartom, hogy ezekről nem kell beszámolnom. Eltitkoltam valamit? Végül is, igen. Rosszat akartam ezzel? Nem valószínű. Lehetséges azonban, hogy a páromnak ez mégis rosszulesik? Természetesen lehetséges. Ha ugyanis az ő szemében ez egy fontos momentum, ha ő azt látta otthon, hogy a lehető legtöbb dolgot megosztják egymással a élet- vagy házastársak, akkor igen, eshet neki rosszul. Érezheti azt, hogy kihagyjuk őt valamiből, érezhet egyfajta távolságtartást és azt, hogy esetleg ő már nem is része az életünknek.
Természetesen az, hogy megismerjük egymás álláspontját, még nem jelenti azt, hogy mindig és minden súrlódásmentes lesz közöttünk...
Hosszú évek folyamatos gyakorlása azonban el tudja mosni azokat a különbözőségeket, melyeket az alapcsaládunkból hozunk. Az élet- és a házastársak közti kölcsönös szeretet arra kell(ene), hogy sarkallja a pár tagjait, hogy vegyék figyelembe egymás véleményét ebben a témában is! Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha tudom, hogy a párom kíváncsi és érdeklődő a velem kapcsolatos dolgokban, akkor beszámolok neki olyan apróságról is, mint egy rég látott kollégával való véletlen találkozás. Tegyük ezt meg még akkor is, ha számunkra ez nem természetes, mert mi nem így „szoktuk”! Járjunk a kedvében, hisz ezzel erősítjük az összetartozásunkat, a kapcsolatunkat és a közöttünk lévő szeretetet!
Persze, dönthetünk úgy is, hogy bizonyos információkat, eseményeket mégsem osztunk meg a párunkkal: például ha a meglepetésnek szánt vacsora mégsem sikerült annyira finomra, ha a kapott ajándék mégsem nyerte el annyira a tetszésünket…
Vajon érnek ezek annyit, hogy őszinték és esetleg tapintatlanok legyünk? Vagy lehet magát az igyekezetet értékelni, elhallgatva ezzel az esetleges negatív véleményünket?
Ha egyetlen tanácsot adhatok kedves Olvasóimnak ebben a témában, az az lenne, hogy amikor mérlegelünk, hogy kimondunk-e, elmondunk-e valamit a párunknak, akkor a tapintat, a szeretet legyen a vezetőnk az őszinteségben! Igyekezzünk a lehető legtöbb dolgot megosztani életünk párjával, de a tapintatról sose feledkezzünk meg!
Nyitókép: freepik.com
