A bordélyok egyidősek az emberiséggel. Aquinói Szent Tamás így vélekedett: ahhoz, hogy egy palota egészséges lakhely lehessen, szennyvízelvezető csatornára van szükség.

Miért járnak a férfiak örömlányokhoz?

Ami a legmeglepőbb: nem csak a szex miatt. Nem az a legfontosabb, hogy az örömlány gyönyörű és technikás legyen. Persze legyen csinos és tapasztalt, ám van, ami ennél sokkal lényegesebb. Hogy jut el odáig egy férfi, hogy pénzért vegyen szerelmet magának?

Egyes becslések szerint a heteró férfiak több mint 70 százaléka járt már életében prostituáltnál. A visszajáró vendégek aránya ennél jóval kisebb, mindössze 10 százalék. Sokszor előfordul, hogy a tinédzser fiúk szégyellik szüzességüket, ezért egy profi segítségét kérik; születésnapokon vagy házasság előtt pedig a haverok gyakran vásárolnak ajándékba nőket, hogy beteljesítsék barátjuk álmait. A csordaszellem nagy úr, van olyan társaság, ahol a bordélylátogatás hozzátartozik a férfiassághoz. Bár a közvélekedés szerint főleg magányos farkasok látogatják a prostituáltakat, valójában sok a párkapcsolatban élő és családos ember is a kliensek között. Leggyakoribb panaszuk, hogy már nem tudnak nőként tekinteni a feleségükre, és ezért ők sem érzik magukat férfinak.

Milyen az ideális prostituált? A férfiak jól tudják, milyen.

Parancsra simogat, majd láthatatlanná válik. Az igazi jó luxuslánynak saját világa van, amiben csak az adott kuncsaft számít, és történjék bármi, semmi sem zökkentheti ki ős a férfi szolgálatából. A férfiak semmit sem utálnak jobban, mint ha az illető hölgy állandóan az időt nézi, és valószínűleg nem mennek vissza hozzá. Az ideális prostituált elhiteti a kuncsafttal, hogy élvezte a vele töltött időt. Pedig az a férfi, aki csak pénzért tud szerelmet venni, sajnálatra méltó. A szexuális forradalom óta ma már bármikor találhatunk valakit, aki az igényeinknek megfelel. De egy egyéjszakás kalandnál kockázat is van: egy másik emberrel kell együttműködni, a barátnő visszafeleselhet, annak a kedvében kell járni, nem csupán mi viszonyulunk hozzá, ő is viszonyul hozzánk. Az örömlányok ezzel szemben csak tárgyak, akik parancsa okoznak élvezetet másoknak. A prostituált a legritkább esetben partner, inkább csak afféle játék, amin a férfi kiélheti minden fantáziáját, és a pénzért cserébe minden következmény nélkül azt tehet vele, amit csak akar. Pont ebben áll az, amit egyik nő sem tud hosszú távon megadni a férfinak: lélek és akarat nélküli testként teljesíteni szolgálatot.

A pszichológusok szerint az életünkben a két legfontosabb dolog a hatalom és az intimitás. A prostituáltakat használó férfiak is két csoportra oszthatók: egy részük azért megy, hogy hatalmat gyakoroljon a nő felett, másik részük intimitásra vágyik.

Amikor egy férfi megalázza a prostituáltat, lényegében a saját kisebbségi komplexusát próbálja legyőzni. Amióta nem kötelező a nőknek felnézni a férfiakra, azóta az erősebbik nemnek még több visszaigazolásra van szüksége arról, hogy ő a teremtés koronája. A házasságok, az emberi kapcsolatok azonban a legritkább esetben állnak puszta csodálatból. A férfiak úgy érzik, hogy ha nem hibátlanok, akkor nem is szerethetők. Az önbecsülésük nagyban összefügg a szexszel is: egy férfi attól érzi magát férfinak, ha jól teljesít az ágyban. Ma már a nők orgazmust akarnak, egy prostituáltnál ennek a megjátszása csupán pénz kérdése. A legtöbb lány iszik vagy gyógyszerezik, hogy kedves tudjon lenni annak ellenére is, ha esetleg megalázzák. Mivel a pénzért cserébe a kuncsaft sok mindent megtehet, a lányoknak pedig szüksége van a fizetségre, nemegyszer a legdurvább fantáziákat is kiélik rajtuk. Vannak olyan prostituáltak, akik eleve nem vállalnak túl extrém kéréseket, de azt mondják, nem kell ahhoz perverzió, hogy egy nemi aktus megalázó legyen.

A prostituáltakat gyakran látogató férfiak között nagy számban vannak olyanok is, akik a hatalom helyett az intimitást keresik a lányoknál. A közelség megélése minden embernek egyformán fontos. Sok férfi még ma is csak az ágyban átélt meghittséget engedi meg magának. Ha a „fontos vagyok valakinek” érzése hiányzik a kliens életéből, akkor az örömlány olyan, mint egy barátnő, akivel csak akkor kell törődnie, amikor akar. Mint egy szép szerelem kezdetén, amikor csak mi számítunk a másiknak, vagy mint gyerekkorunkban, amikor az egész világ rólunk szól, minden értünk van. Az „okos” prosti hajlandó a kuncsafttal csókolózni, az aktus után simogatja, és bónuszösszegért még vacsorázni is el lehet vinni. Nem hisztizik, nem féltékenykedik, és a szex is garantált vele, méghozzá akkor és úgy, ahogyan azt a megrendelő akarja. Hát kell ennél több? Kérdés persze, hogy akinek van kapcsolata, az miért vágyik arra az érzésre, amit elvileg otthon is bármikor megkaphatna. A válasz egyszerű: két egyenrangú felnőtt közti viszonyban a szeretet egy bizonyos idő után már feltételekhez kötött, és kölcsönös alapon kell, hogy működjön. A legtöbb férfi, aki prostituáltakhoz jár, a való élet szabályai szerint nem tud játszani, és a saját partnerével kevésbé találja meg azt a közelséget, amit pénzért vásárol meg magának.

Az édesanyja és a párja előtt persze senki nem dicsekszik ezzel, de ma valahogy kifejezetten divat bordélyba járni. Az egyik helyhatósági választások legnagyobb botránya volt, mikor két képviselőjelöltet lefilmezett a rendőrségi kommandó egy bordélyházban. Sokan csak kacsingatós cinkossággal reagáltak az esetre.

Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a prostitúció az unatkozó háziasszonyok és luxuséletről álmodozó diáklányok világa, mintha a forgalmas utak mellett forrónadrágban feszítő nők és gyerekek nem is léteznének. Azok a kliensek, akik csak bordélyokba járnak vagy call-girlt hívnak, büszkék igényességükre, éppen azzal indokolva döntésüket, hogy ők biztos nem kényszerprostituáltak. De nem csak külső kényszer létezik. Nemzetközi adatok szerint az örömlányok közel 90 százaléka korábban fizikai és szexuális erőszaknak volt kitéve. Ezek a fiatal felnőttek később lelki roncsokká válnak, még ha nem is látszik rajtuk. A korábban elszenvedett sérelmek miatt a testük leválik a lelkükről, így valóban csak egy darab hús vesz részt az aktusban, ők maguk nem. A pénzért szexet vásárló férfiak éppen ezzel a károsodással élnek vissza.

Bármelyik „kasztba” tartozzon is, a prostituáltakat lenézi a társadalom. Még a vágyra járó férfiak is elítélik az örömlányokat. Megveszik ugyan a szolgáltatást, de az élvezeteket nyújtó nőt megvetik. Mintha szeretnénk az almát, de lenéznénk azt, aki árulja. És eközben nem a kuncsaftok, hanem a szolgáltatók mennek tönkre lelkileg, éppen azért, hogy megadják az ügyfeleknek a hatalom vagy az intimitás hamis illúzióját, amit kellő önismerettel és alkalmazkodással a való életben pénz nélkül is megkaphatnának. Persze szó sincs arról, hogy ezentúl minden örömlány élvezzen tiszteletet, de legalább vegyük észre, hogy a prostitúciót nem lehet a legősibb mesterség címszó alatt lerendezni. A bordélyház olyan álságos világot mutat fel, amit a valóságban soha nem lehet elérni. Míg az ügyfél haza tud térni a saját életébe, az örömlánynak éppen az az illúziókkal teli világ a saját valósága, ahol az a feladata, hogy lélektelen gépként teljesítsen szolgálatot. Végül pedig még ő maga is elhiszi, hogy erre rendeltetett.

Klára

Képek forrása: Google