Ez a már kimondottan ragályos betegségre utaló gender-izé sajátos dolgokat képes összehozni. Olyanokat, hogy nem csupán a filozófiába szól bele elvileg, hanem hasonló tájékozatlan műveletlenséggel a pedagógiába is – oda viszont eléggé kiadósan. Nem az a legnagyobb baj, hogy sorozatosan önmagának mond ellent ez a pszeudoideológia, hanem az, hogy a mai genderológusok elképzeléseit követve át kéne írni szinte mindent, amit a nevelésről idáig tudtunk és követtünk. Tulajdonképpen egész értékrendünket. Egy példát kiragadva: szerintük a gendersemleges nevelés a legjobb módja annak, hogy a gyermek szabadnak érezze magát. Egy gendersemlegesen elkötelezett apuka az egyik amerikai lapnak pedig azt nyilatkozta, hogy „ha tényleg meg akarsz ismerni valakit, akkor ne kérdezd, mi van a lába közt”. Mit lehet erre mondani? A Bibliát idézve: „a balga szája kész veszedelem” (Péld 10,14).

A karcsúság jelenlegi zsarnoksága alatt a nőknek tilos nagydarabbá és masszívvá válni, a lehető legkevesebb teret foglalhatják el. A női test körvonalai kitelnek, ahogyan a nő érettebbé válik, a teltebb keblek és a kerek csípő azonban gusztustalan lett. A szépségipar olyan testet ír elő, amely a korai serdülés vékonyka, formátlan, hústalan és szubsztancia nélküli képét sugározza. Ebben a világban a nő sohasem öregszik, a homlok töprengés közben sem barázdálódik. Az ideális nőies nő sohasem mutatja a jellem, a bölcsesség és a tapasztalat azon jeleit, amelyeket annyira csodálunk a férfiakban. Micsoda hazug világ ez? – kérdezhetjük.

Sajnos még mai is sokan perverziónak tartják a homoszexualitást. Gyakorisága, a lelki szempontok, de elsősorban a homoszexualitás mértéke vezette a szakembereket arra, hogy más szemszögből ítéljék meg e szexuális irányultságot.