Magyarország Kína falova az Európai Unióban, olvasom az egyik liberálbolsevik portálon ma reggel, Hszi Csin-ping magyarországi látogatása kapcsán. Igaz, ezt a mantrát halljuk már évek óta. Megszokhattuk. Olyannyira, hogy ha a legnagyobb internet-keresőt megnyitjuk, tízből kilenc erről rinyál, ami nem mellesleg az elnyomott magyar ellenzéki sajtó sanyarú helyzetét tükrözi. Úgy el vannak nyomva szegények, hogy a csapból is ők folynak.
A függetlenobjektívek szerint a kínai elnök azért jött Magyarországra, hogy tovább bontsa az „európai egységet” a Kínához való viszonyulásban. Emanuel Macron francia elnök ugyanis a bilaterális kapcsolatok helyett az egységes európai, Kína–EU kapcsolatot próbálja erőltetni – nem véletlenül Németország ellenében, a zsibbadásig ismételt „európai szolidaritás” nagyobb dicsőségére. Többek közt ezért is van szüksége Kínának a „falovakra”, például Magyarországra és Szerbiára.
A párizsi találkozóra odacsődítették Scholzot és Leyen asszonyt is, bár a vendéglátók nem ők voltak ugyebár, mert Hszi Csin-pingnek eszébe sem jutott Brüsszelbe is átruccanni. Olyan ez, mint amikor meghívunk valakit vendégségbe, de menet közben berángatunk még egy-két pótvendéget a szomszédból. A diplomácia még nagyobb dicsőségére. Az Európai Unió infantilizmusa azonban szemmel láthatóan nem ismer határokat. Úgy sercint egy egészségeset az ajtó előtt, hogy azért bepofátlankodik a vacsoraasztalhoz. A bankett végén pedig talán a zsebét is megpakolja a desszerttel.
Ám ha az Orbán-kormány Kína falova, akkor minek nevezzük a Biden-i USA jelenlegi nagykövetét? Faelefántnak? Kedves liberálbolsevik fafalloszok, kénytelenek lesztek belenyugodni, hogy Orbán Viktor (aki olyan rettenetes elszigeteltségbe sodorta Magyarországot, hogy talán a térképről is leszorult) akkora politikát csinál Európa közepén, amire az egész világnak oda kell figyelnie.
Mert a politikusi nagyságot nem a méret jelenti, hanem az általa képviselt víziók és elvek. Meg valamicskét a reálpolitika is, kedves faegerek, amelynek központjában a nemzeti érdek áll, és magasról tesz az újmarxista világmegváltók sötét terveire, amelyek nemzetellenesek és Európa-ellenesek.
„Nem azzal van a gond, hogy a kínai elnök Budapesten tárgyal, hiszen Peking az EU számára is megkerülhetetlen partner. Magyarország azonban nem csak gazdasági szempontból közeledik a kínai rezsimhez, hanem politikailag is mintának tekinti azt az országot, amely Moszkvát segíti az Ukrajna elleni háborújában, ezzel közvetve Európa biztonságát veszélyezteti”
– írja a liberálbolsevik portál, egy jó vödörnyi moslékként a képünkbe löttyintve a lényeget.
Így, zusammen, egybekutyulva az állítólagos Moszkva-pártiságot, az Európa-ellenességet, a kínai veszélyt, amiből a magyar népnek semmi haszna.
Eszerint Magyarország azzal, hogy korrekt gazdasági kapcsolatokra törekszik Ázsia több országával is, Európa biztonságát veszélyezteti! E hajmeresztő logika mentén feltételezhetnénk, hogy az Orbán-kormány valahány ázsiai, közel-keleti, afrikai, dél-amerikai országhoz fűződő gazdasági, kereskedelmi kapcsolatában az illető országok politikai berendezkedését is importálja az EU-ba. A magyar nép ugyanis leküzdhetetlen vágyat érez egy kis kommunista diktatúra, katonai junta meg minden egyéb iránt, ami megterem a nagyvilágban. Legalábbis függetlenobjektívék szerint.
Amúgy elnézve például Vlagyimir Putyin minapi elnöki beiktatását, csak összetoborzódott Moszkvában is vagy hét darab faló. (Bár lehet, hogy matrjoskák voltak, falónak álcázva.) Az EU-s huszonhét országból ugyanis nem mindenki bojkottálta az elnöki beiktatást, és legalább a diplomácia és a beszélőviszony alapszabályait próbálja megőrizni, szemben a háborús uszítók eszement dogmáival.
K. K.
Nyitókép: MTI
