Sokszor megkaptam már, hogy melegségemet nyíltan vállalva, biztosan egyik vagy másik párt katonája vagyok. Sőt, ez a melegblog sem szól másról, minthogy a buzilobbi által pénzelve terjesztem a homokos propagandát. (Sajnos ez nem igaz, de ha van bárki, aki fizetne ezért, okvetlen jelentkezzen!)

Arról azonban minden jobboldali meg van győződve, hogy a melegek mind a liberálisok holdudvarát képezik. Ami logikusnak tűnhet ugyan, de megint csak nem teljesen fedi a valóságot.

Ezt a képet szeretném most kissé árnyalni.

Az, gondolom, senkinek nem újdonság, hogy az emberek jelentős részének halvány segédfogalma nincsen a konzervatív és a liberális ideológia valódi jelentéséről. A politikai ellenségképzés olyan hatékonyan zajlik hazánkban, hogy mindkét oldal meg van győződve, ők az igazság bajnokai, míg mindenki más a sötét oldalon áll.

„Én tudom, hogy nem minden meleg liberális, bár azért elvárnám…”

– mondta Vágó István egy homoszexualitással kapcsolatos beszélgetésen, melyen nekem is volt szerencsém részt venni.

Kétségtelen, hogy vannak témák, amiknél szépen „elválik az ocsú a búzától”. Korábban ilyen volt a rabszolgatartás, a női egyenjogúság, most az abortusz és a melegjogok. Illetve ugye a jelenlegi slágertéma: a menekültek.

Senkit nem érdekel, mit gondolnak a liberálisok a világgazdasàgról, vagy hogyan viszonyulnak a konzervatívok a privatizàcióhoz, ezek a kérdések olyan erős indulatokat váltanak ki pró és kontra, hogy a párbeszéd szinte lehetetlen.

„Éppen azért támogatom a melegházasságot, mert konzervatív vagyok. Mi lehetne konzervatívabb annál, hogy az ember tartósan, egy életre elkötelezi magát ahelyett, hogy naponta váltogatja a partnereit?”

– mondta Nádasdy Ádám egy vele készített interjúban.

Ezek után okkal feltételezhetnénk, hogy az ideológiák jól elkülönülnek egymástól, ha egy csoporton belül nem is, de az egyének szintjén mindenképp. A valóság ezzel szemben az, hogy a legtöbb ember fejében az egymásnak tökéletesen ellentmondó dolgok vidáman megférnek. Sokan szeretnek szemezgetni egy kicsit ebből, egy kicsit abból, attól függően, mit tudnak beilleszteni a már meglévő világlátásukba.

Így születnek az ősmagyar kultúrát éltető, keresztény nacionalisták, a rasszista cigányok, vagy a homofób buzik.

A másik csoportba tartoznak azok, akik nagyon is tisztában vannak azzal, mi tartozik bele az adott ideológiába, mi nem, és hajlandóak e szerint élni az életüket. Ez valamivel kényelmesebb, mint az előző megoldás, hiszen az egész „csomagot” kézhez kapják. Itt nincs szükség egyéni álláspontok kialakítására, hiszen mind a konzervatív, mind a liberális oldal világosan meghatározza, miről, mit kell gondolni.

Bizonytalan vagy, hogyan állj hozzá az eutanáziához? Semmi baj! Keresd fel nyugodtan annak az irányzatnak a honlapjait, amely közelebb áll hozzád! Ott máris kész válaszokat, sőt, kidolgozott érvrendszereket kapsz arra az esetre, ha valaki megkérdezné, miért vélekedsz úgy, ahogy.

Hát nem sokkal egyszerűbb?

A probléma itt rendszerint akkor kezdődik, amikor az ideológia találkozik a valósággal. Teszem azt, rasszistaként beleszeretsz egy feminista bölcsészlányba, vagy melegként azzal szembesülsz, hogy nem mindenki gyűlöl téged. Előbbi, egy kedves ismerősömmel, utóbbi, pedig velem esett meg.

Innentől pedig talán te is elkezded árnyaltabban látni a dolgokat.

Persze mindenki ismeri a „rendes cigány” vagy a „jó buzi” fogalmát. Ők azok, akik bár normális esetben kilógnának a világképünkből, valami anomália miatt mégiscsak helyet kapnak benne. És bár sem a rasszista cigányokért, sem a homofób buzikért nem vagyok oda, mégis jól mutatják, hogy semmi értelme az általánosításoknak. Ez persze a „mindannyian elsősorban emberek vagyunk” világképtől még nagyon-nagyon messze van, mégiscsak egy apró lépés a változás felé.

Ezen kívül, bármikor előállhat olyan esemény, ami elég komolyan felkavarhatja az ideológiák állóvizét.

És akkor most beszéljünk a migránsokról.

Nem, itt nem a Londonban mosogató magyarok tízezreire gondolok, hanem az iszlám kultúrából érkező emberekről, akik rendesen felbolygatták az öreg kontinenst.

Nyugaton már évekkel ezelőtt éles váltás történt a jobboldal berkein belül. Hirtelen megbékéltek Izraellel, aki maga is háborúban áll az iszlámmal, valamint elkezdték félteni a buzikat a „kecskebaszók” homofóbiájától.

A muzulmánok a liberális oldalon is nagy fejetlenséget okoztak. A „fogadjunk el mindenkit olyannak, amilyen” elv nehézkesen alkalmazható olyan kultúrkörre, „melynek szerves része a nők elnyomása, és a másképp gondolkodókkal szembeni erőszak". Én is megdöbbenve láttam, amikor híresen emberbarát ismerőseim egy része menekültellenes kirohanásokba kezdett.

Meg lehet őket érteni, a liberálisoknak rengeteg munkába került, mire sikerült konszolidálniuk a keresztényeket és a nemzeti érzelműeket. Semmi kedvük elölről kezdeni az egészet. Háború ide, vízbe fulladt gyerekek oda, inkább rázzák a kerítést a nácik a Prájdon, minthogy vallási fanatikusok hajtsanak beléjük kamionnal.

Persze a szemezgetés azóta itt is beindult, igyekeznek szétválasztani a jó menekülteket a rossz menekültektől. A melegek, a keresztények, és más üldözöttek maradhatnak, akik viszont csak a jobb és biztonságosabb élet reményében jöttek ide, azoknak fel is út, le is út.

A világunk változik. A jövő pedig jócskán okoz még fejtörést mindkét ideológia képviselőinek. Ki tudja, egyszer talán még arra is rájönnek, hogy ha az ellenségképzés helyett közös gondolkodásba fektetik az energiát, a problémákat is hatékonyabban fogják tudni kezelni.

Juhász Gábor – író

Képek forrása: Google