Az, hogy a homoszexuális kisebbség nem a társadalom szíve csücske, senkinek nem újdonság. Mi, melegek ezzel nap mint nap szembesülünk. Hiába van ma már szinte minden sorozatban LMBT karakter, és hiába javult a szexuális kisebbségek megítélése, továbbra is a meleg fiatalok körében a legmagasabb az öngyilkosságok aránya, az egyenlő jogok bevezetése pedig a kanyarban sincs hazánkban.

A társadalomban jelen lévő melegellenesség szinten tartásához nagyban hozzájárulnak az egyházak, a kormány, a szélsőséges médiumok megmondóemberei, és nem utolsó sorban maguk a melegek. A homofóbok kasztrendszeréről már írtunk korábban, most viszont itt az ideje, hogy tartsunk egy kis önvizsgálatot. Szembe kell néznünk ugyanis a ténnyel, hogy egyes homoszexuálisok, sokszor több kárt okoznak a közösségnek, mint a kívülről érkező támadások.

A továbbiakban arról fogunk beszélni, mik azok a folyamatok és káros viselkedési minták, amik a legtöbb gondot okozzák.

Baj, ha egy meleg srác feminin?

Melegek körében a legtöbb kritika azokat a férfiakat éri, akik „túl buzisak”. Az indok a következő: hozzájárulnak a sztereotípiák fenntartásához, mivel azt a képet keltik, hogy minden meleg hajtűdobáló hercegkisasszony. A társkeresőn lévő profilok legtöbbjénél külön kikötés, hogy lányos fiúk lehetőleg ne is próbálkozzanak. Mindenkinek „heteró életvitelű, férfias pasi” kell (lehetőleg 24 alatti, magas, sportos, XL-es méretben és ne lakjon messzebb a szomszéd utcánál).

Általában a feminin férfiak kapják a legtöbb homofób beszólást, és őket támadják meg leggyakrabban. A gyűlöletdobogó második helyén a fiús leszbikusok állnak. Pedig az ember azt gondolná, lányokat csak úgy nem szokás megverni az utcán. Ez azonban sajnos teljesen általános dolog. Az, hogy nem hallunk ezekről az esetekről, csak annak köszönhető, hogy az áldozatok nagyon ritkán tesznek feljelentést, ha pedig mégis megteszik, a hatóságok akkor sem törik össze magukat a nagy segítségnyújtásban.

Ezeknek a férfiaknak és nőknek a legnagyobb bűnük az, hogy túlságosan feltűnőek. Nem véletlenül jelentenek könnyű célpontot, mind a homofóboknak, mind a „hétköznapi” melegeknek. A feltűnő viselkedésnek megvannak a maga oka, amiről itt írtunk bővebben. Összességében viszont az kell mondanunk, hogy a homoszexuálisok ezen kisebbsége semmiféle kárt nem okoz a többi melegnek. A legnagyobb veszélyt saját magukra jelentik, de harsány öltözködésükkel és viselkedésükkel inkább színesítik a közösséget. Lehet őket szeretni vagy utálni emiatt, de ha nem akarod, hogy a külső szemlélők velük azonosítsanak, akkor borzasztó egyszerű a megoldás: vállald fel magad, és mutasd meg, hogy a melegek nem mind Disney-hercegnők.

Minden lében kanál civilek

Évekkel ezelőtt, amikor a szingli melegek randikban gazdag életét éltem, volt pár érdekes tapasztalatom. Többek között az, hogy miután a potenciális partnerem megtudta rólam, hogy egy melegegyesületnél dolgozom, felhagytak a további ismerkedéssel. Mivel ez többször is előfordult, le kellett szűrnöm a következtetést, hogy a buzik is csak olyanok, mint az átlag magyar. Nem szeretik a „bajkeverőket”.

Az elmúlt idők rendszerei belenevelték a társadalmunkba, hogyha valami problémád van, akkor fogd be a szád, jó szorosan, és várd meg, amíg elmúlik. Bár nagyjából százévente csinálunk egy forradalmat, az átlagpolgár mentalitása valahol egy igavonó barom és egy fűrészbak tűrési szintje között helyezkedik el. Panaszkodni természetesen imádunk, de szigorúan csak olyannak, akinek szintén semmi beleszólása nincs a dolgok alakulásába. Aki pedig valamiért mégis ki meri nyitni a száját, arra minimum furcsán nézünk.

A melegszervezeteknél dolgozó önkéntesek nem foglalnak el túl előkelő helyet a homoszexuálisok világában. És akkor még finoman fogalmaztam. Különösen a Budapest Pride megszervezése vált ki heves érzelmeket. Sokan gondolják úgy, hogy a „provokáció” rengeteget árt a melegek hazai megítélésének. Ugyanezen ellenzők szép számmal látogatnak ki külföldi prájdokra, mivel az más, az buli, az menő. Szerintük ugyanis a magyar melegek problémáit leghatékonyabban úgy lehet megoldani, ha csendben maradunk, tűrjük a megaláztatásokat, és várjuk, hogy egyszer majd jobb legyen. (Az ország lakossága helyeslően bólint.)

Ezzel szemben az igazság az, hogy a homoszexuálisok rengeteget köszönhetnek a melegszervezetek munkájának. Az egyenlő jogokért folytatott kampányuk, a felvilágosító projektjeik, és igen, a Budapest Pride is hozzájárult ahhoz, hogy ma már sokkal könnyebb Magyarországon melegnek lenni, mint a rendszerváltás előtt volt. Gondoljunk csak a beleegyezési korhatár egységesítésére, vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetésére. A civileknek tehát legfeljebb azt lehet a fejükhöz vágni, hogy sokat bénáznak, szervezetlenek és teszetoszák, de legalább próbálkoznak.

Viszont ha nem a hajtűdobálók, és nem is a provokátorok okozzák a legnagyobb gondot a melegeknek, akkor kik?

Gyáva buzik

A meleg szlengben korábban Titkos Ilonának hívták őket, de mi maradjunk mégis a gyáva buzinál, mert találóbb. Még mielőtt megnéznénk, mi a gond velük, először tisztázzuk, kit nevezünk gyáva buzinak.

A melegek nagy többsége nem írja ki a homlokára a szexuális beállítottságát, és ez így teljesen rendben is van. A legtöbben csak a hozzánk közelállókat avatjuk be a dologba, illetve a félreértések elkerülése végett említjük meg bizonyos szituációkban. Megint mások, mint például a melegmozgalmárok, vagy én bloggerként, teljesen outolunk, hogy kiálljunk az egyenlő jogokért, segítséget nyújtsunk vagy tanácsot adjunk. Ezt értelemszerűen nem lehet titokban csinálni.

Sok homoszexuális egyáltalán nem meri felvállalni magát, és bizonyos helyzetekben ez teljesen érhető. Vannak, akiket kitagadnának, bántalmaznának, vagy akár meg is ölnének miatta – ahogy ez sajnos számos helyen meg is történik, szerte a világban. Szerencsére Magyarországon ilyesmi nagyon ritkán fordul elő, sőt, a melegek nagy többségének pozitívan változik az élete a coming out után.

Aztán, vannak a gyáva buzik. Nekik két nagyon jellemző ismérvük van:

1. Teljesen irracionális félelmük van az előbújástól, vagy lelepleződéstől, bár élethelyzetüket tekintve ez semmilyen érdemi problémával nem járna számukra. Sokan még a többi meleget is elkerülik, nehogy gyanúba keveredjenek.

2. Vélt/valós inkognitójuk fenntartása érdekében bármire hajlandóak, még ha az saját érdekükkel is szemben áll.

Tapasztalataim szerint, mindehhez bicskanyitogató képmutatás is társul, de ez nem kritérium. Most, hogy ezt tisztáztuk, felmerülhet a kérdés: Mégis mi a baj velük? Oké, nem akarnak lebukni, hogy melegek, hát aztán, ez az ő dolguk. Ezzel alapvetően egyet is értenék. Ha valaki szándékosan teszi tönkre a saját életét, az az ő problémája, baromira hidegen hagy. A gond nem ez.

A probléma ott kezdődik, amikor ezek az emberek döntéshozó pozícióba kerülnek, teszem azt, bent csücsülnek a parlamentben egy kétharmados többségben lévő pártban, és vidáman asszisztálnak ahhoz, hogy a saját kisebbségük életét megkeserítő döntésekben vegyenek részt. Rendben, a „vidáman” kicsit túlzás, mivel saját elmondásuk szerint, mindig van egy kis lelkiismeret-furdalásuk, de hát mégis, „mit tehettek volna”? Hagyjuk a politikát, jöjjön egy szemléltető példa, hogy lássuk, hogyan működik egy gyáva buzi a gyakorlatban.

Tegyük fel, hogy van egy jó kiállású férfiemberünk, nevezzük Pálnak (mert tegnap olyan névnap volt, és egyébként is, egy szép, rövid név). Pál 35 éves, egy vidéki kisvárosban lakik, ott is dolgozik, egy multinál. Már hét éve boldog párkapcsolatban él egy másik férfival. Hivatalosan persze, csak mint lakótársak, mivel Pál borzasztóan retteg attól, hogy valaki megtudja róla, valójában homoszexuális. Szabadidejében a helyi keresztény közösség aktív tagja. Nem csupán a vasárnapi istentiszteleteken vesz részt, hanem gyűjtéseket szervez, programokat állít össze, és szívén viseli a katolikus ifjúság lelki fejlődését is.

Pál nagyon jól tudja, hogy a vallási csoport ellenzi a homoszexualitást. A plébános már több alkalommal is kikelt a melegek ellen, a gyülekezet tagjai pedig egyetértően bólogattak hozzá. Palink természetesen asszisztál mindehhez, hiszen nem akar lebukni. Ha szóba kerül a meleg téma, már betéve tudja a „gusztustalan” és „természetellenes” sablonszövegeket. Lelkileg persze mindez eléggé megterheli, már egészségügyi problémái is kialakultak miatta, de fél, hogyha visszavonul, akkor a gyülekezet tagjai rájönnek majd, hogy meleg.

Palink élné is vígan a maga gyomorfekélyes mindennapjait, szerető párja oldalán, míg egy szép napon a plébános egy papírost nyom az orra alá. A papír – szövege szerint – „a családok védelmében” indult aláírásgyűjtő ív. A célja, hogy Uniós szinten tiltsa be a melegházasságot és a homoszexuálisok örökbefogadását. Bár hazánkban a melegházasság alkotmányban tiltott, a honi kezdeményezők szeretnék támogatni, hogy a nyugati országokban élő meleg párok kapcsolatát is semmissé nyilvánítsák, gyermekeiket pedig elvegyék tőlük. Pál ezzel mind tisztában van, ezért komoly fejtörést okoz neki, mikor a plébános megkéri, hogy aláírásával ő is járuljon hozzá a nemes célhoz. Palinak négy választási lehetősége van:

1. Elmondja, hogy ő is homoszexuális, majd megkéri a plébános urat, dugja fel magának a papírkáját.

2. Közli, hogy bár ő tisztességes, heteroszexuális keresztény, ez a kezdeményezés egyszerűen gonosz és embertelen, úgyhogy nem hajlandó aláírni.

3. Keres valami kifogást, csak hogy megússza az aláírást. Legvégső esetben fals adatokat ad meg, hogy érvénytelen legyen a hozzájárulása.

4. Szó nélkül aláírja, de azért van némi lelkiismeret-furdalása.

Ti, természetesen már nagyon jól tudjátok, hogy Pali mit választ, elvégre nem véletlenül volt a hosszú felvezetés. (Gyengébbek kedvéért: 4.) Hogy mi lesz Pali jövője, nem tudjuk. Vajon még hány évig színlelheti az agglegény életet? Vajon párja meddig bírja elviselni az állandó titkolózást? Vajon mikor közli vele a gyülekezet egyik tajga, hogy már évek óta mindenki tudja, hogy buzi? Ez már a jövő zenéje. Csak azt reméljük, hogy gyávaságával nagyobb kárt már nem okoz.

A fenti példa természetesen csak szemléltetés volt. A nevet, a települést, az éveket tetszőlegesen be lehet helyettesíteni. Mindezzel csak azt szerettem volna megmutatni, hogy a Palihoz hasonló nők/férfiak milyen borzasztó kártékonyak, nem csak saját magukra, hanem a melegközösségre nézve is. Rengeteg példát tudnék még felhozni, de felesleges, mivel mindannyian ismerünk ilyen alakokat. Mosogatófiúktól cégvezetőkig.

Aki a leírtak alapján úgy érzi, hogy ő is a gyáva buzi kategóriába esik, annak a következőket szeretném tanácsolni: Először is, ne legyél gyáva buzi, mert egészségtelen. Másodszor, ha lelkiismeretfurdalást érzel, az azt jelenti, hogy valamit elcsesztél, de ahelyett, hogy beletörődnél, inkább próbáld meg helyrehozni. Továbbá, elhiszem, hogy a világ egy ijesztő hely, tele nehéz választásokkal, de hé! Attól, hogy meleg vagy, még lehet teljes, boldog életed, ha most nem is tűnik úgy. És ha másért nem, akkor legalább a saját boldogságodért érdemes néha áldozatokat hoznod. Amennyiben pedig teljesen össze vagy zavarodva, írhatsz nekünk is. Ha tudunk, segítünk.

(Minden Pál nevű olvasónktól elnézést kérünk, ha a cikkben leírtakat sértésnek vették, és egyben üzenjük, hogy nagyon szeretjük őket!)

Juhász Gábor – író

Képek és gif forrása: Google