Emlékszem, miután először előbújtam egy barátnőmnek, később lelkesen újságolta, hogy az összes osztálytársnője irigykedik rá, mert neki van meleg ismerőse. Örültem, hogy örül, de nem igazán értettem, hogy ez mitől olyan nagy szám. Aztán persze megértettem, hogy a nők többsége kifejezetten keresi a melegek társaságát, sőt! A „homoszexuális jóbarát” kezdett státusszimbólummá válni. A sorozatokban és a filmekben is sorra bukkantak fel ilyen karakterek.

Most, hogy a melegség téma egyre hétköznapibb, és az emberek megszokták, hogy nem csak heterók léteznek a világban, ez a trend is kezd szépen lecsengeni. Ettől függetlenül rendszeresen hallom nőismerőseimet rajongással beszélni a melegekről.

De mégis mit szeretnek a nők annyira a melegekben? Tényleg mindenkinek kell egy meleg barát? És a heteró férfiak mit szólnak ehhez? Mai cikkünkben ezeket a kérdéseket fogjuk körbejárni.

Az elmúlt hetekben barangoltam egy kicsit a Gyakorikérdéseken. Szerettem volna megtudni, mennyire egészséges, ha a laptopom képernyőjén a szokott tartalom helyett neonzöld matyóhímzés jelenik meg. (Mint kiderült, nem nagyon…) A kutatás közben egyszercsak szembejött velem egy kérdés:

„Szerintetek mennyire gáz, ha heteró létemre LMBTQIA emberek társaságát élvezem a legjobban?”

A kérdező leírta azt is, hogy a többi heteró neki „túl unalmas”, ezért barátkozik inkább melegekkel, transzokkal, stb. Amikor elolvastam, az első gondolatom az volt, hogy ennek a szerencsétlennek aztán a béka segge alatt lehet az önbecsülése. Ha valaki mindössze azzal próbál meg „különleges” lenni, hogy buzikkal barátkozik, ott valami gond van. Félreértés ne essék, én nagyon örülök, ha valaki nyitott a szexuális kisebbségek felé, és hajrá! De ezzel a nyitottsággal felvágni már nem oké.

Nemrég egy barátom hölgy ismerőse nyilvánult meg arról, hogy mit gondol a homoszexuális férfiakról. Szerinte minden jó pasi meleg, ők mindig kedvesek, viccesek, értenek a divathoz, stb. Mondtam neki: „Nos, szívem, akkor engedd meg, hogy bemutatkozzam!” Jó, persze, én is nagyon okos vagyok, vicces, szép és szerény, de könyörgöm, a buzik ugyanolyan emberek, mint a heterók. Felejtsük el a négyeshatoson a legújabb iPhone-jukkal végigringó trendi, meleg srácokat, mert ők egy nagyon vékony rétegét teszik ki a homoszexuális közösségnek.

Először is, vonjunk átlagot. Ahogy a mai magyar társadalomban élők, úgy a melegek jelentős része is vidéken él, meglehetősen szerény, vagy kimondottan szegény körülmények között. Őket nem fogod látni a tévében, sőt, a melegbárokban sem, mivel a legtöbben nem vállalják fel magukat. Nagyon soknak felesége és gyerekei vannak. Ha tényleg találkozni szeretnél velük, akkor regisztrálj egy meleg társkeresőre, ott előbb-utóbb mind megfordulnak. És ha már itt tartunk: a melegek sem kizárólag a 18-30 éves korosztályban fordulnak elő. Belegondoltál már mennyi nyugdíjast kell eltartanunk? Na, köztük is rengeteg a homoszexuális. Ha pedig eddig nem tudtad volna, akkor elárulom: a melegek nagy része nem jár kondiba, nem sportos, nem trendi, hanem teljesen átlagos vagy kövér. Ja, hogy róluk nem szokás tudomást venni? Hát sorry!

Tudom, ezek az információk most sokakat megviseltek, úgyhogy térjünk vissza szépen a Nagykörúton belülre. Szóval azt mondod, a melegek mind kedvesek, bájosak, tündériek. Igen, valóban vannak ilyenek. Mint ahogy akad rengeteg felszínes, rosszindulatú, ostoba, kétszínű, vagy szimplán gonosz is köztük. Ahogy az elején megmondtam, semmivel sem vagyunk különbek a heteróknál. Tovább megyek. Ha az az álmod, hogy majd egyszer a legjobb meleg barátoddal fogsz elmenni plázázni, hogy tökéletes ruhakollekciót állítsatok össze számodra, akkor ki kell ábrándítsalak. A meleg pasik is csak pasik. Én pontosan két perc után közöltem a barátnőmmel a női fehérnemű osztályon, hogy „Most már vagy választasz valamit, vagy léptem.” Mondjuk ez pont két perccel több mint amennyit egy heteró férfi hajlandó eltölteni egy ilyen helyen. Kivéve, ha ő is szereti a női bugyikat. Akkor jó barátok lesztek.

De akkor mégis mit szeretnek a nők a melegekben?

A sok cukormáz után térjünk rá végre arra, amire valóban leginkább a melegek képesek: férfi létükre emberként kezelni egy nőt. Beszéd közben a szemébe nézni, flörtölés nélkül dicsérni, egyenlő félként bánni vele, még akkor is, ha nemcsak okos, hanem szép is. Ez pedig a hölgyek nagy részének merőben szokatlan. Nem hiszed el? Akkor kérdezz meg egyet. (Igen, vannak szexista melegek is, de ők sem fognak soha úgy rád nézni, mintha meg akarnának dugni.)

Nem véletlen, hogy annyira népszerűek a heteró nők körében a melegbárok. Olyannyira, hogy néha hetente tartanak leánybúcsúkat, a felkapottabb meleg helyeken. Azt mondják, azért szeretnek idejárni bulizni, mert itt nyugodtan táncolhatnak és szórakozhatnak anélkül, hogy bárki is rájuk nyomulna, vagy drogot kevernének a piájukba. (Persze, többségük pár óra után átlátogat a heteró helyekre is, még mielőtt túlságosan megszoknák, hogy a pasik csak bájosan mosolyognak rájuk, vagy egyszerűen keresztülnéznek rajtuk.)

Az is rendkívül szimpatikus a hölgyek számára, hogy a homoszexuális férfiak mernek érzékenyek, érzelmesek lenni. És itt a „mernek” szón van a hangsúly. Egy heteró férfiban sincs kevesebb érzelem, de tőle társadalmi elvárás, hogy legyen rendíthetetlen kőszikla, a család védelmezője, aki sosem mutat gyengeséget, az érzelmei közül pedig egyedül a szexuális vágyait engedheti megnyilvánulni. Hozzáteszem, ezt a legtöbb nő el is várja tőlük, miközben egyszerre vágynak gyengédségre és odafigyelésre is. Szóval, hölgyeim, tessék kicsit következetesebbnek lenni, vagy legalább nem csodálkozni!

Korábban szokás volt a melegeket az ápoltságuk és a jólöltözöttségük miatt is csodálni. A homoszexuális szubkultúra hozta be ugyanis – a testépítés mellett – azt a felfogást, hogy „attól még, hogy férfi vagy, lehetsz igényes is”. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy magára valamit is adó férfi ne használjon izzadásgátlót, ne lője be a frizuráját, vagy ne kövesse a divattrendek alakulását. Pedig húsz-harminc éve ez még egyáltalán nem volt ennyire magától értetődő. Bár néha úgy érzem, főleg a fiatalabb férfi korosztályt illetően, hogy kezdenek átesni a ló túloldalára. Korábban simán megmondtam egy tizen-, huszonéves srácról, hogy meleg-e a viselkedése és az öltözködése alapján. Ma már – hogy is mondjam –, nem lennék ennyire magabiztos...

Heteró pasik is haverkodhatnak melegekkel?

Persze! Lehet, hogy elsőre kicsit fura lesz, hogy a vártnál kevesebbszer kerül szóba a faszszopás, de lassan majd hozzászoksz, hogy egy meleggel is éppúgy bármiről el tudsz dumálni, mint a többi csávóval. Helyesbítek: sokkal több mindenről el fogsz tudni beszélgetni vele, mint a többi csávóval. Nem kell ugyanis megjátszanod a férfiállatot, lehetsz nyugodtan őszinte és érzelmes anélkül, hogy buzinak néznének. Az egyik barátnőm pasija például megmondta, hogy kifejezetten azért szeret velem beszélgetni, mert a haverjaival képtelen a csajokon, a focin és az iváson kívül másról értekezni.

Igen, tudom, most jön az a kérdés, hogy „De mit csináljak, ha egy pasi rám nyomul?” Kétségtelen, hogy a legtöbb férfi azért viszolyog a melegektől, mert attól fél, hogy majd úgy fogják kezelni, ahogy ő szokta a nőket. Nos, először is szeretnék mindenkit kiábrándítani: a legtöbb meleg elég válogatós, de aranyos az önbizalmatok. Másodszor, létezik itt buziföldön egy varázsige, amivel el tudod hárítani a rád nyomuló melegeket. Úgy hangzik: „Bocs, de heteró vagyok.” Nem bonyolult, szerintem meg fogod tudni jegyezni.

Nem, nem lesz kötelező meleg társaságban koktélt szürcsölnöd, és lakberendezésről beszélgetned. A legtöbb homoszexuális szereti a sört, bort, pálinkát, továbbá sokakat érdekel a foci és a többi sport is. Ne felejtsd el, hogy létezik külön melegolimpia is (ahol egyébként természetesen heterók is versenyezhetnek). Ha pedig edzőpartnert keresel, egy meleg srácnál nem is találhatnál ideálisabbat, nekünk ugyanis hivatalból kell jól kinéznünk.

Végezetül, én mindenkit arra biztatnék, hogy azoknak az embereknek a társaságát keresse, akikkel jól érzi magát, akik között önmaga lehet, ne adj Isten, esetleg még számíthat is rájuk. Függetlenül attól, hogy milyen a nemük, a bőrszínük, a vallásuk, vagy a szexuális beállítottságuk.

Juhász Gábor – író

Képek forrása: Google