Miért imádjuk mi, melegek a nőket? Persze bizonyosan vannak kivételek, de úgy gondolom, biztosan állíthatjuk: minden meleg srác környezetében előfordul két-három közeli nőnemű barát.
Ha megbocsátjátok magamból indulnék ki: minden az oviban kezdődött. Naponta 5-6 nőbe voltam szerelmes, és persze minden nap másba. Nagy ovi volt... De komolyra fordítva: ha új közösségbe kerülök, legyen az munka, iskola, mindig a női oldal képviselőivel kötök először ismeretséget. És ezzel nem vagyok egyedül, rengeteg barátom ugyanerről számolt be. Ugyanakkor föltettem magamnak a kérdést: hány heteroszexuális hímnemű ismerősöm van? A munkatársakat, szomszédokat leszámítva nem sokáig jutottam a számolásban. Ha ismerek is normális heteró hímet, tuti, hogy valamelyik barátnőm pasija, exe, jó barátja.
De miért ragaszkodunk ennyire a nőkhöz, mi, melegek, és a nők miért ragaszkodnak ennyire hozzánk?
Azt hiszem, elsősorban lelki támaszai vagyunk egymásnak. Mindkét csoport tagjai ugyanazzal a problémával néznek farkasszemet nap, mint nap: a férfival. Mi, melegek egy kicsit belelátunk mindkét oldalt viselt dolgaiba, hiszen egyrészről férfiak vagyunk, ösztönlények, hajt bennünket a felfokozott szexuális vágy. Mindemellett nagyon sokan közülünk rendkívül érzékenyek, fogékonyak a lelki dolgokra, keressük az állandóságot, az otthon melegét. De ez nem kell, hogy együtt járjon azzal, hogy valaki nőies. Az érzékenységből kifolyólag viszont sokkal nagyobb bizalommal vannak irántunk a hölgyek, hiszen megértjük, min mennek keresztül, és inkább tőlünk kérnek tanácsot, mint barátnőiktől. Egyszerűen azért, mert jobban átlátjuk a helyzetek összetettségét, és mert baromira okosak vagyunk!
Bizalom kérdésében heteró kollégáinknál is jobban állunk. Több lány arról számolt be, hogy ha eredendően bizalmatlan is az emberekkel, ez gyakorlatilag soha sincs így, ha meleg emberekkel hozza össze a sors. Hiszen nem kell attól tartania, hogy egyszerűen meg akarják-e dönteni. Nagyon sok lány éppen ezért sokkal nyíltabban viszonyul a meleg fiúkhoz; kevésbé valószínű, hogy csalódás fogja érni, és éppen ezért közel engednek magukhoz minket. Ha a (heteró) férfi mond valami fontosat, szerelmet vall, örök hűséget fogad, akkor az adott pillanatban ő azt úgy is gondolja. De ez a tétel soha nem garancia arra, hogy ezt a következő öt percben, két hónapban, fél évben is ugyanúgy gondolja. Ez az alapvető probléma a férfi és nő kapcsolatában, és ilyen gondok soha nem merülnek föl egy nő és egy meleg férfi között.
Őszintébbek vagyunk a lányokhoz, ugyanakkor megértőbbek is, hiszen nem rivalizálunk egymással. A férfi-női barátság igenis létezik, csak egy kicsit más felállásban.
A női lélek rejtelmeiből – a hölgyek szerint – belénk is szorult egy kevés. Csak annyi, ami pontosan elég ahhoz, hogy megértsük, és természetesnek véljük azokat a dolgokat, amire a pasik csak annyit mondanak: „Nők...!” és ez oda-vissza történik. Föl tudjuk világosítani a hölgyeket olyan témákban, amik előtt ők szintén értetlenül állnak, és csak annyit mondanak: „Pasik...!”
Szórakozni is szeretünk együtt! És hány közös kedvenc filmünk van! Mert minket melegeket még egy romantikus darabra is el lehet cipelni. Ha nagyon muszáj, még a csöpögőst is kibírjuk, és a film végén egymás vállán jól kibőgjük magunkat. Erre egy heteró pasi gyakorlatilag genetikailag képtelen.
Gondolj csak bele, kit viszel el shoppingolni, mikor kijön az új kollekció? Hát persze, hogy a barátnődet, hiszen nem fogtok ugyanarra a darabra mind a ketten egyszerre ráugrani. Sokkal valószínűbb, hogy végignézitek a férfi-női osztályt együtt, kiválogatjátok azokat a darabokat, amik esélyesek, majd próba közben nyíltabban kritizáljátok is egymást, hogy egy-egy darab miért dögös, vagy éppen katasztrofális. A barátnőd pedig veled együtt halálosan élvezi az egészet, hiszen a pasiját nem lehet berángatni egy üzletbe sem, és az egyenesen ki van zárva, hogy a hím órákon keresztül képes legyen járni a bevásárlóközpontokat.
És persze, a nők imádnak velünk bulizni. Hol máshol láthatnának ennyi gyönyörű pasit egy rakáson? Bár meg kell, hogy valljam, szerintem a helyzet kissé mazochisztikus: legdrágább barátnőm barátnőm, nevezzük Sonjának, élete első meleg bulija után azt mondta, férfivé operáltatja magát, és meleg lesz... Szegény lány egész éjjel a fejét kapkodta, tekerte a csípőjét, illegette az egyébként nagyon formás fenekét, de mindhiába. Nem járt sikerrel. Ötpercenként jött, és kétségbeesve közölte: most szemezett három percig egy nagyon helyes gyerekkel, de semmi. Aztán egyszer csak megvilágosodott, belátta, hogy ez nem az az este, ahol neki (khm) babér terem, és elkezdte a zenét és a társaságot élvezni. Azóta is rendszeresen járja velünk a partikat, és bizony elhozza a barátját is.
Ha már saját magammal kezdtem, hadd fejezzem be hasonlóképpen: abban az átkozottul szerencsés helyzetben vagyok, hogy tinédzser kori barátnőimmel ugyanolyan kapcsolatban vagyok, mint egykor. Mindannyian egy osztályba jártunk (de marha régen volt), és ha más irányba is indult el az életünk, most megint együtt vagyunk mindannyian. Mindent megbeszélünk, ha valakinek gondja van „konferenciát” hívunk össze, ahol megbeszéljük a problémás dolgokat. És az a legcsodálatosabb dolog az egész történetben, hogy a barátomat ugyanúgy szeretik, kikérik a véleményét, számítanak rá, és a barátom is bármikor fordulhat hozzájuk segítségért. Vagyis tagja a „kemény magnak”. Nagyon hálás vagyok mindannyiuknak a szeretetért, törődésért, és azért, hogy mellettem, mellettünk vannak!
Z
Képek forrása: Google
