Nem azt kérdezem, hogy tudod-e mi az. Azt kérdezem, láttál-e már, ismersz-e homoszexuális vagy egyéb, a heterótól eltérő nemi identitású egyént, urambocsá’: párt.
Megpróbálom egy picit kifejteni, mivel telik utóbbiak napja. Reggel az egyikük kinyomja a vekkert, majd odafordul a másikhoz, átkarolja. Amaz ad egy puszit a homlokára. Felkel, odateszi a kotyogóst, süt tojást. Aztán a másik is felkel, megköszöni a reggelit, bemegy a munkahelyére. Később párjára is ez vár. Napközben kapnak és tesznek is néhány kedves vagy épp ostoba megjegyzést, próbálnak őszinték, de tapintatosak lenni, nem mindig sikerül, talán egyikük nem is nagyon igyekszik. Délután egy kávé/sör a barátokkal, aztán hazamennek, bekapcsolják a tévét, és jöhet egy újabb Eb-meccs, vagy egy akciófilm, vagy egy vígjáték. Egyikük bealszik, a másik még összepakolja a konyhát.
Most kérlek, helyettesíts be egy heteró párt, és olvasd végig újra, találsz-e benne valami bibit.
Néhányaknak bizonyára hiányzik a sorok közül/mögül az a rész, amikor az illetők hímvesszejükkel helikoptereznek ovik/sulik környékén. Ha így van, illeszd be nyugodtan, majd olvasd újra úgy, mintha heterókról szólna. Ugyanolyan eséllyel lesz az is igaz.
A politikai manipulációt, alantas ösztöneinknek adott burkolt körömpasszokat nem is kívánom minősíteni, viszont az tény, hogy ezek kihatnak egyének, csoportok privát, egyébként teljesen hétköznapi életére, többek között azért is, mert az említett alantas ösztöneink léteznek és éhesek.
Arra kérlek, hagyjuk a másikat, ez esetben a szivárványos, a heterótól eltérő nemi identitású (figyelem: a pedofil nem tartozik ide) közösség tagjait olyan színvonalon élni, ahogy azt mi is elvárjuk.
Mielőtt még azt mondanád, neked nincs semmi bajod velük, de… – gondold végig, mi lenne egy fordított világban, ahol te nem kötheted össze az életed a szerelmeddel és miután nem lehet közös gyermeketek, nem is fogadhattok örökbe, még ha egyébként az illetékesek a nemi identitásotokon kívül az életviteletek minden momentumát rendben is találnák.
Aztán gondold végig, mit mondanál kamaszodó gyermekednek, ha azt veszed észre rajta, hogy a saját neméhez vonzódik és küzd azzal, hogy ezt hogyan közölje veled, a heteró szülővel. Talán azt mondanád neki, hogy ezt felejtse el vagy kitagadod? Vagy megölelnéd, megmondanád neki, hogy sajnos nem lesz könnyű élete, de abban biztos lehet, hogy te mellette állsz, és szeretnéd, ha boldog lenne? És mit szeretnél, hogy például a tanára, barátai mit mondjanak neki erről?
Ezen múlik, hogy tényleg elfogadod-e, vagy csak megtűröd ennek a közösségnek a tagjait. Ők is szeretnének méltó, tudatos életet élni, de ez nem merül ki abban, hogy vezethetnek autót vagy lehet diplomájuk.
Emberi jogokat kihangsúlyozni nem propaganda, ellenben egy kisebbség életét a többségnél is ugyanolyan eséllyel jelenlévő aberrációval bemocskolni már vastagon az. És nem túl szép, ha ezt teszed, miközben „elfogadod” őket.
Tibor
Nyitókép forrása: Google
