Brüsszeli vendégjáték a Magyartalan Színházban. Rendező: Manfred Weber, Európai Néppárt, Brüsszel. Főszereplő: Magyar Péter, a haza ripacsa. Jelmez: bohócruha, krumpliorr. Mellékszereplő: Nagy Ervin, a ripacsok ripacsa. A színdarabban Kincsemet alakítja, a színpadra lépve azt nyeríti, hogy az igazi kincs (ami nincs) most nem is ő, hanem Magyar Péter. Zenei aláfestő-túlfestő: Rost Andrea. Helyszínek: Tisza part, Európai Parlament és egy budapesti diszkó a Duna partján. Jegyek: diákhitelesek.
Két szálon fut a történet:
Az elsőben szemerkélő esőben és ködben Brüsszel rátalál a Varga Judit elvesztése után magányos, bosszútól és karriervágytól magát a politikába belevető Magyar Péterre. Úgy intézi, hogy kéznél legyen az EU fővárosában, de a kiszemelt főhős igencsak ritkán tartózkodik a munkahelyén.
A többszörösen bukott és poraiban szánalmasan vergődő Gyurcsány Ferenc után most a brüsszeli hivatalnokok jobb híján benne látják a magyarországi ellenzék vezérét, Orbán Viktor hatalmának lehetséges megdöntőjét.
Olcsó pénzen ellenzéki főhőst, tüntetésszervezőt és EP képviselőt csinálnak belőle, hogy mentelmi joga lehessen, drága pénzen pedig mindent elkövetnek a magyar miniszterelnök megbuktatása érdekében. Most mutasd meg, Petike, mondogatja magában úton, útfélén.
Első kép: Orbán Viktor egy piros háttéren sétál kifelé, mögötte pedig az a felirat olvasható, hogy „Time to go.”, vagyis „Ideje távozni.”. Hogy senkinek se legyenek kétségei afelől, hogy mire akarnak utalni ezzel a színpadi effektussal, ami tulajdonképpen egy belügyekbe való nyílt beavatkozás: „Magyarországot újra közelebb kell hozni Európához, és esélyt kell adni a rossz vezetés okozta károk helyreállítására” – magyarázzák.
Úgy közelebb, hogy Brüsszelhez, a genderőrülethez, a migránsokhoz és a háborúhoz közelebb, a magyar emberektől pedig minél távolabb.
Mindezt Magyar Péterrel szándékozzák elkövetni, aki számára a haza és a nemzet csak harmadlagos. Első a politikai karrier, második a brüsszeli szolgalelkűség, harmadik pedig Magyarország brüsszeli gyarmatosítása, ezt követően pedig a gyarmat felhígítása migránsokkal. A jelenetben megjelenik Tiborc képében a darab szerzője, Manfred Weber is, és elpanaszolja az ország sanyarú helyzetét a Gertrudis szerepét öltő Ursula von der Leyennek.
A második képben lép a színpadra Magyar Péter, mintegy jelezve vele a szerző a kifelé vezető brüsszeli utat. „Kezdetben olyan váratlan, mint egy jó színész, vagy egy jó csatár. És ez kurva szexi” – vezeti fel őt hűséges híve, Nagy Ervin. De hiszen ez egy kabaré, kap a fejéhez az előtte mit sem sejtő néző! Egy nagy, önellentmondásos monológgal kezd a főhős, melynek lényege: Nem leszek politikus, ízig-vérig jobboldali vagyok, fideszes, mint az egykori miniszterasszony nejem, nem kell az EP-mandátum és a mentelmi jog sem, nincsenek külföldi támogatóim, a Tisza Párt még mindig csupán „garázscég”.
Otthon kényszerűségből békepártinak kell lennem, különben azonnal elveszítenék minden hazai támogatottságot, de Brüsszelben megmondom a tutit, hogy mit gondolok az oroszokról.
A harmadik kép már egy közkedvelt, nem olcsó budapesti szórakozóhely a Duna partján. Itt megtudjuk, hogy a főhős legfontosabb jellemvonása a jellemtelenség! Ilyen emberekre van szüksége Brüsszelnek!
Magabiztos, hódító és szuverén legyen, hirdesse a szórakozóhelyen is az ország szuverenitásáról alkotott sajátos véleményét: az uniós pénzek sokkal fontosabbak, mint a haza függetlensége! A brüsszeli elvárások teljesítése felülírja hazánk önrendelkezését, amit részben fel kell adnunk a támogatásokért.
Miközben a diszkóban hangosan szól a zene, vonaglanak az ifjak, néhány lány át-átkúszik a dicsfényben úszó, magát már-már miniszterelnöknek, de legalábbis félistennek képzelő főhős lábai között, az erről felvételt készítő telefonját pedig Péterünk simán ellopja és bedobja a Dunába, hogy nyoma vesszen. Közben részegségét álcázandó, fürge lábakon bemutatja azt is a színpadon, hogy a dél-amerikai tangó nevezetű tánc miért nem erotikus és zaklató. Ezt csak az erkölcscsőszök állítják, de éljen a liberális szabadság!
Katarzis: Kibújik a szög a zsákból: Magyar Péter egy sokadik és átlagos stand up humorista, aki bizonyítani akarja, hogy nem csak az egykori miniszterfelesége szoknyája mögött képes érvényesülni, hanem külföldi segédlettel csúcsra járatható másképp is. Ennek viszont ára van: vállalnia kell aljasságainak legalját, hazugságokat, árulásokat, a politikában pedig a nemzeti önfeladást is.
A darab bemutatója nem aratott osztatlan sikert még a Magyartalan Színházban sem. Hogy meddig fogják játszani, azt nem tudni. Legkésőbb a 2026-os országyűlési választásokig...De addig is Kaffka Margit soraival élve: „Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"
Dénes
Nyitókép: Google
