Képzelj el egy fordított világot.
A szüleid melegek. A nagyszüleid is melegek. A szomszédaid is. Az iskolában mindenki meleg. A meleg osztálytársaidat meleg tanár tanítja meleg írókról, költőkről, királyokról, felfedezőkről. Valentin napon meleg szerelmesleveleket kapsz meleg barátaidtól. A tévében meleg filmek mennek, reggeli a rádióban meleg műsorvezetők, meleg betelefonálók kedvenc, meleg slágereit játsszák. Az újságok, a könyvek, a versek mind melegekről szólnak. A hirdetőoszlopokról meleg plakátok néznek le rád.
Neked csak egy dologra kell odafigyelned: Hogy soha, senki ne tudja meg rólad, hogy te nem vagy meleg. Mert ha egyszer kiderül, annak beláthatatlan következményei lesznek!
Kilógni a sorból mindig szívás. Gyerekként halmozottan. Ez egy olyan élmény, amiről szinte mindenkinek vannak emlékei.
Csúfolnak, ha szemüveges vagy, ha fogszabályzód van, ha béna vagy kislabdadobásban, ha rosszul tanulsz, ha jól tanulsz, ha sovány vagy, ha kövér vagy, ha elkezdesz diétázni, hogy ne legyél kövér… és így tovább. Csak kellő rosszindulat kérdése, és nincs olyan dolog, amiért ne tudnának beléd kötni.
Az iskola ilyen hely, és ha nincsenek barátaid, nincs egy jófej tanárod, vagy támogató szüleid, akkor csak annyit tehetsz, hogy próbálod túlélni, ahogy tudod.
Én szemüveges is voltam, fogszabályzóm is volt, kislabda dobó képességem is átlagon alul maradt, és mindennek tetejében egy szép napon arra is rá kellett ébrednem, hogy meleg vagyok.
Innen szép nyerni!
Szemüveg helyett hordhatsz kontaktlencsét, a fogszabályzó ideiglenes dolog, kellő energiabefektetéssel még a testedet is tudod alakítani. Az pedig garantált, hogy a világon soha, senkit nem fog érdekelni, milyen voltál kislabdadobásban.
Bizonyos dolgok viszont sose változnak. Ilyen dolog a szexuális orientáció is.
Nekem a meleg kártya jutott. Ezzel kellett boldogulnom.
Fontos, hogy az ember számára legyen egy minta. Egy viszonyítási pont, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy el tudd helyezni magadat a világban. Egy heteroszexuális ember soha nem fogja tudni elképzelni, milyen az, amikor nincs ilyen támpont. Akkor sem, ha végigolvasta a cikk elején lévő gondolatkísérletet.
Az első leírást a melegséggel kapcsolatban 12 évesen olvastam egy lexikonban:
„homoszexualitás [gör., lat.] a heteroszexualitással ellentétben egy személynek azonos neműekhez való vonzódása v. azokkal folytatott viszonya.”
Ez voltam én a világ számára. Valaminek az ellentéte.
Az első melegekről szóló cikket 14 évesen olvastam. Emlékszem, egy nagyobb napilapba rejtettem az újságot, hogy a szüleim nehogy észrevegyék, mit olvasok. (Azt a bulvárlapot azóta is őrzöm.)
Egészen 18 éves koromig egyetlen meleg emberrel sem találkoztam. Vagy nem tudtam róla, ami végeredményében ugyanazt jelenti.
A másságban nem a megbélyegzés és a feléd áradó gyűlölet a legrosszabb.
A legborzasztóbb dolog a magány. Amikor meg vagy róla győződve, hogy egyedül te vagy ilyen szerencsétlen ebben a világban.
A mai fiatalok szerencsére már egy kicsivel jobb helyzetben vannak, mint én voltam, és sokkal jobb helyzetben vannak, mint amiben az előttem lévő generációk voltak. Az interneten rengeteg információ áll a rendelkezésükre, aminek segítségével meg tudják találni a helyüket a világban.
Ettől függetlenül még mindig borzasztóan magas az öngyilkosságok aránya a meleg fiatalok körében. Nem csak vidéken, és nem csak Magyarországon. Ezért is indult el Amerikából nem is olyan régen az It Gets Better mozgalom, ami kifejezetten a meleg fiatalok figyelmét hívja fel arra, hogy nem szabad feladniuk!
Magyar nyelvű videókat itt találhattok a témában:
Ezen kívül Magyarországon a Háttér társaság működtet ingyenes információs és lelkisegély szolgálatot. Őket bátran hívhatod, ha problémáid vagy félelmeid vannak. Biztosan a segítségedre lesznek.
Ha van az ismeretségedben olyan leszbikus, meleg, biszexuális vagy transznemű személy, akinek segíteni szeretnél, de nem tudod, hogyan tehetnéd meg, akkor is fordulj a Háttérhez bizalommal.
Juhász Gábor
Nyitókép: felvétel a Viharsarok c. filmből, 2. és 3. kép forrása: freepik.com
