Amikor Kim Kardashian bejelentette, hogy harmadik gyermekét béranya fogja kihordani, az egész világ felháborodott. A béranyaság kérdése, azaz amikor idegen nő hordja ki más nő gyerekét, megosztja a világot.

Az egyik tábor az orvostudomány hatalmas sikernek tartja, hogy már emberi testet is bérbe lehet venni – hiszen ez volt az utolsó tabu. (Az ember a saját testével nem kereskedhet, az európai jogban ez sokáig origó volt.) A béranyaság által azonban a meddő párok is gyermekhez juthatnak, ezért a liberális felfogás a rendszerben nem lát semmi kivetnivalót. Sokan viszont felháborítónak tartják a módszert, erkölcstelennek, természet ellen valónak, az ember gőgjének, aki nem akarja elfogadni a lehetetlent, s inkább kizsákmányolja a másik ember testét (az anyaméhet). A nők zöme általában pénzért, szorult helyzetben vállalkozik béranyaságra – szó szerint a saját testét bocsájtja áruba.

A szkeptikusok azt mondják, hogy itt megint csak pénzről van szó: azok fogadnak béranyákat, akiknek van pénzük arra, hogy a gyerekért fizessenek. Vagyis gazdagabb gyermektelen párok, akik gyermek után áhítoznak vagy celebek, akik nem akarják a testüket a szüléssel elcsúfítani – és tehetős homoszexuális párok, akik ezt is meg tudják fizetni. A gyermek utáni vágy hatalmas hajtóerő, a párok óriási pénzeket hajlandók fizetni a gyermekért, és akár a törvényszegést is vállalják.

Az elfoglalt nő és az anyaság

A béranyaságot a celebek divatjának tartja a közvélemény, akik azért fogadnak béranyát, mert nem akarják elrontani az alakjukat vagy elszalasztani egy sok pénzt jelentő filmszerepet. Valóban igaz ez? Kim Kardashian nyitotta meg a témát, aki nem félt nyíltan beszélni a témáról. Az általa választott béranyát belevette reality show-jába, és a kamerák előtt mutatta be a családjának. Állítólag azért, mert fontos volt számára, hogy jó kapcsolatot alakítson ki vele. A másik érdekesség az volt, hogy a béranyának először fogalma sem volt róla, hogy Kim Kardashian és Kanye West gyermekét fogja kihordani. A gondos Kim eleinte aggódott amiatt, hogy a nő, aki a gyermeküket hordja a szíve alatt, talán nem is kedveli a családot... Aggodalmai alaptalannak bizonyultak, mert a pótmama nagyon élvezte az ötpercnyi hírnevet. A celeb többször hangoztatta, hogy ez a tapasztalat életének egyik legnagyobb próbatétele volt.

A vörös szőnyegen mutatkozó többi híresség távolról sem volt ennyire nyitott a témával kapcsolatban – a szülésig szigorúan őrizték a titkukat, és ezután egyszerűen bemutatták a gyermeküket. A szintén amerikai Lucy Liu például 2015-ben egy szép napon a közösségi hálón bejelentette, hogy új férfi lépett az életébe: Rockwell Lloyd Liu, a fia. Megindult a találgatások áradata, mert Lucy Liut senki nem látta terhesen... Hasonló meglepetést okozott Sarah Jessica Parker, amikor családja egyik napról a másikra egy ikerpárral gazdagodott. A csontsoványságáról híres színésznő teste nem alkalmas többé a gyermek kihordására: ilyesmiket rebesgettek a barátok. Ám Jessica kibogozta a gordiuszi csomót, és egyben házassági válságát is megoldotta az "új" gyermekekkel: azóta ismét kéz a kézben járnak az előtte elhanyagoltságára panaszkodó, hűtlen férjével.

Nicole Kidman és férje, a popénekes Keith Urban álma is teljesült, kislányuk született egy béranyától. A két meleg híresség, Elton John és Ricky Martin is béranya segítségével vált szülővé. Röviden: egyáltalán nem szokatlan, hogy egy híresség béranyát fogadjon. A celeb is ember, és most, amikor a fogamzás egyre több párnál problémát jelent, Hollywood ismét csak élen jár a megoldásban. Vagyis nem ismer lehetetlent.

És van még egy oka annak, hogy a pótanyaság ennyire közkedvelt megoldás. Mégpedig az, hogy a béranyaság Amerika némely tagállamában teljesen legális. Kaliforniában nem tabu a téma, sőt, vannak már ügynökségek, amelyek jó pénzért mindent elintéznek (ők tartják az ukrán vagy egyéb szegény országbeli anyákkal a kapcsolatot).

Sőt, mára oda jutottunk, hogy a „megrendelt gyerek" intézménye a hétköznapi emberek számára is elérhető.

Béranya-turizmus

A liberális Kalifornia persze ritkaságnak számít – a világban még sok országban törvények tiltják a béranyaságot, vagy még csak nem is foglalkoznak vele. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy idegen személy is kihordhatja más szülők gyerekét, viszont az anyakönyvezés már akadályokba ütközik. Vannak országok, ahol engedélyezik, hogy idegen nő hordja ki a gyermeket, tehát maga a béranyaság nem büntetendő. Viszont tilos pénzért gyereket venni, érte pénzt elfogadni. Mivel a törvény országonként változik, létrejött a béranya-turizmus. A szülők azokból az országokból, ahol törvény tiltja a béranyaságot, elutaznak oda, ahol a törvények engedékenyebbek, vagy épp csak szemet hunynak a bérbe vett anyaméhek felett (mondván, hogy ami nincs papíron, az nem is létezik).

A béranyák és a szülők között gyakoriak a konfliktusok. Például egy japán házaspár béranyát fogadott Indiában, de a szülés előtt egy hónappal elváltak. Mivel a mesterséges megtermékenyítéshez nem a feleség petesejtjét használták fel, az asszony megtagadta, hogy felnevelje volt férje gyermekét. Azzal érvelt, hogy nem áll vele genetikai rokonságban. Ezután a férj úgy döntött, hogy magáénak ismeri el a gyereket – és ezzel kezdetét vette a dráma. India nem akart állampolgárságot adni a gyereknek, mert a szülei idegen állampolgárok. Hasonlóképpen viselkedett Japán is, mert japán állampolgár csak az lehet, akit japán anya szült. A történet mégis jól végződött, mert a férfi édesanyja elutazott Indiába, és több hónapra magához vette a gyereket, amíg a fia a bürokráciával hadakozott. Végül a kislányt sikerült hazavinni Japánba.

Nem volt ilyen szerencsés az az ikerpár, akiket Thaiföldön hordatott ki béranyával egy ausztrál házaspár. Az egyik kicsi Down-kórral született – mire a házaspár nem volt hajlandó átvenni a gyermeket. Csak az egészséges babát vitték haza Ausztráliába. A beteg kisgyerek Thaiföldön maradt a béranyánál, akivel semmiféle rokonságban nincs. A szülők, akik a gyermek utáni vágyban megkerülik a törvényt, sok esetben ártatlan gyerekeket vonnak kínpadra.

Mi a helyzet nálunk?

Magyarországon a törvény nem engedélyezi a béranyaságot, és kivétel sincs. Az Európai Unió irányelvei csak a meddő házaspárok kezelését engedélyezik. A hatélyos törvény szerint anya az, aki világra hozza a gyermeket. Érvénytelenek azok a megegyezések és szerződések, amelyek mást állítanak. Nem törvényes semmilyen más alternatíva, amely lehetővé tenné, hogy ne a biológiai anya, hanem más nő hordja ki a gyermekünket. Az európai országok többsége is ezen a véleményen van.

A környező országok közül egyedül Csehország kacérkodik valami alternatív megoldással. Az érintett párok maguk keresnek béranyát. A pótanyánál követelmény, hogy egészséges legyen, szükséges, hogy háziorvos és nőgyógyász is kivizsgálja – negatív vérvizsgálati, a biokémiai vizsgálati és a fertőző nemi betegségek vizsgálati eredményével. A magzat kihordásának, a szülésnek és a gyermek átadásának feltételeiről a béranya és a biológiai szülő ügyvéd jelenlétében egyeznek meg. (Ez előírás.)

Sokakban felmerül a kérdés, hogy lehetnek-e anyai érzelmei annak a nőnek, aki nem tudja kihordani a gyermekét? Érezhet-e ugyanúgy a gyermek iránt, mint az, aki kilenc hónapon keresztül a méhében hordozta? A szakemberek véleménye szerint az anyaság valóban különleges, erős érzelmekkel telített időszak a nő életében – de a csecsemőről való gondoskodás is erős érzelmi kötődést alakíthat ki. Vagyis az is lehet jó anya, jó apa, aki a gyereket felneveli. Sok asszony, aki béranyát fogadott, azt mesélte, hogy a kilenc hónap várakozás alatt úgy érezték magukat, mintha ők is is terhesek lettek volna. Olyan esetek is előfordulnak, hogy beindul a tejtermelés.

Egyszerűnek látszik, de…

Az a kérdés is felvetődik, hogy miképpen zajlik le a megtermékenyítés, valamint hogy a leendő szülők mennyire felügyelhetik a terhesség lefolyását, és mennyire avatkozhatnak bele. A biológiai anya petesejtjének megtermékenyítése a biológiai apa spermiumával az asszisztált reprodukciós központban történik (ún. in vitro fertilisatio (IVF), az anyatesten kívüli művi megtermékenyítés, köznapi nevén „lombikbébi-eljárás”). A biológiai anya előzőleg stimuláló kezelésen esik át, ezután kiemelik testéből a petesejtet. A megtermékenyítés laboratóriumi körülmények között történik. Béranyaság esetében orvosi eljárással előkészítik az anyaméhet az embrió befogadására, majd a sejtosztódás után létrejött embriót beültetik a béranya méhébe.

Ezután már minden a természet rendje szerint történik. A béranya rendszeres orvosi ellenőrzésen vesz részt. Esetenként változik az, hogy a biológiai szülők milyen módon kísérik figyelemmel a terhességet. A skála széles, mindenféle eset előfordul. Attól kezdve, hogy a biológiai szülők leadják a genetikai anyagot, és kilenc hónap múlva elmennek a gyerekért – egészen addig, hogy magukhoz veszik a béranyát, és a terhesség ideje alatt együtt élnek. A terhesség alatt nőgyógyász felügyelete alatt áll a kismama, és megegyezés kérdése, hogy a béranya milyen formában adja át tapasztalatait a biológiai szülőknek. Orvosi szempontból nincs különbség a genetikai anya és a béranya terhessége között.

Azok a fránya iratok!

A béranyasággal kapcsolatban az a legnagyobb gond, hogy hiányoznak a vitás kérdéseket taglaló jogszabályok – továbbá az, hogy a társadalom sincs felkészülve a béranyaságra. Ez is olyan kérdés, amit hosszú vajúdást igényel, meg kell emészteni... (Annak ellenére, hogy a meddőség már ma is napi probléma. ) Sőt, még a nem vallásosak is sokszor azt mondják, hogy az ember Istent akar játszani, s ebből nem születhet semmi jó.

A béranyaság kérdése ellentmondásos, mivel alapvető emberi vágyat, a gyermek utáni vágyat érinti. S az ember megszokta, hogy övé minden jog, uralma alá hajtotta a természetet, akkor ezt az alapvető vágyát miért ne elégíthetné ki? Hiszen már megvannak rá az eszközei...

Klára

Képek: freepik.com